VÖRÖSBEGY
(Erithacus rubecula)
A vörösbegy egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén fészkel.
Hazánkban a domb-, és hegyvidékek madara, gyakori fészkelő a dús aljnövényzetű, bokros aljú lomb-, vegyes-, és fenyőerdőkben, de a fás kertekben is megtelepszik. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori.
A felnőtt vörösbegyek 12,5-14 centiméter testhosszal rendelkeznek és 16-22 gramm súlyúak, míg szárnyfesztávolságuk 20-22 centiméter. A hímek és a tojók hasonló tollazattal rendelkeznek, narancsszínű arcuk és begyük van, melyet kékesszürke sáv vesz körül a nyakon és a mellkas vonalában. Tollazatuk felül barnás színezetű, vagy olíva színű amelyet fehér rész egészít ki a madarak alsó testtáján. Lábaik barna színűek. Viszonylag hosszú csüdje az avaron való lépegetésben segíti.
Csőrük és szemeik fekete színűek. A fiatal egyedek barna pöttyösek, melyben fehér szín is feltűnik. Halk füttymotívumokkal induló erőteljes, trillázással véget érő éneke a legkorábban - már március második felében - felhangzó madárdalok közé tartozik. A hím egyedek híresek arról, hogy területüket agresszíven védelmezik. Megtámadják a többi hímet, ha azok betévednek a területükre és megfigyelték, hogy más kis termetű madárfajokat is megtámad, amelyek a területére berepültek, minden komolyabb provokáció nélkül is. Számos összecsapás végződik halállal, amely egyes területeken a vörösbegyek halálozási okainak több mint 10 százalékát is kiteheti.
Egyévesen éri el az ivarérettségét. Áprilistól júliusig költ parkokban, arborétumokban, kertekben, patakpartokon, erdőkben. A tojó építi gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból készülő fészket partfal vagy épület üregébe, vagy ezeknél szokatlanabb helyekre, mint például például kerti hússütőbe, kerékpár kormányára, szögre akasztott öntözőkannába, virágcserépbe, vagy kalapba. Két-három fészekaljat is felnevelnek egyetlen költési időszak során. A tojó minden egyes fészekalj esetében 5-6 tojást tojik. Krémszínű, barnássárga tojásaik fehéren pettyezettek, vagy vörösesbarna foltosak, főleg a nagyobbik végük irányában. 13-14 napig a tojó kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12-15 nap múlva repülnek ki a fészekből, akkor még a barna különböző árnyalataiban pompázik tollazatuk és csak a fészek elhagyását követő második vagy harmadik hónapban nő ki torkuk alatt a narancsos színezetű tolluk és hasonló időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elérjék külsőleg a felnőtt példányok kinézetét.
Magyarországon védett, eszmei értéke 25.000,- forint.
Fotók: 1. kép: Andreas Trepte, CC BY-SA 2.5, 2. kép: Joe Dyer, CC BY 2.0, 3. kép: Mike Prince, CC BY 2.0, 4. kép: Yerpo, CC BY-SA 3.0, 5. kép: Rabe19 (Diskussion), Copyrighted free use,