VÖRÖS RÓKA

Itt add meg az alcímet

Az európai vörös róka elterjedési területe egész Európa, ahol minden elképzelhető élőhelyen megtelepedett. A legkedvezőbb életfeltételeket a nem háborgatott, sűrű erdőségek nyújtanak számára, de a hegységek szurdokaiban, a tengerpartok homokbuckáin és a szántóföldeken is otthonos, sőt a parkokban, külvárosi veteményeskertekben is felbukkan.

Fej-test hossza 60-90 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, testtömege átlagosan mintegy 7 kilogramm. Alakja félreismerhetetlen. Bundájának színe vörös, farka vége fehér és lábszára fekete. A túlnyomóan alkonyatkor és éjszaka tevékenykedő állat magányos ragadozó, és a szaporodási időszak kivételével ritkán csatlakozik fajtársaihoz. A vörös róka 48 km/h sebességgel képes szaladni, 2 méter magas akadályokat is képes átugrani.

A vörös róka mindenevő, nem csupán hússal táplálkozik. A kisebb rágcsálóktól a rovarokig és ízeltlábúakig, a nyúltól a hüllőkig mindenre vadászik. De sok esetben eszik dögöt, vagy különféle gyümölcsöket is. Ha nem éhes, a táplálékot a rejtekhelyére dugja és később fogyasztja el. Amikor a vörös róka egeret fog, eleinte csak figyeli a prédát, majd az elülső lábaival jó magasról ráugrik. A vörös róka naponta 0,5-1 kg húst eszik meg.

A szukák tél közepén tüzelnek. Tiszta, holdvilágos januári, februári éjszakákon az erdőkben messzire hallatszik a rókák csaholása és vonyítása. 28 különböző hangot tud kiadni, az egyedeket nagyon könnyű megkülönböztetni a hangjuk alapján.  A párzás helyszíne legtöbbször a rókavár. 50-52 nap vemhesség után a szukák 3-5, néha több kölyköt vetnek az erre a célra kialakított vacokban. Születéskor még csak vakondnagyságúak. Két hónaposan már kijönnek a lyukból, és rengeteget hancúroznak, miközben az eredményes vadászathoz szükséges összes mozgásformát begyakorolják. Az első húscafatokat anyjuk előemésztve kínálja nekik, így fokozatosan állhatnak át az anyatejről a szilárd élelemre.

VIDEO 1, VIDEO 2

Forrás