TENGELIC

Egész Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. Parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben találjuk meg. Szinte kizárólag csapatosan látni. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Rövidtávú vonuló, a hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőkön. Csicsergő hangjuk könnyen felismerhető "stigelicc" vagy "tiglicc-tigelicc", innen népi neve: stiglic. 2017-re a tengelicet az Év madarának választották.

A tengelicnek is, mint minden más tagnak a nemzetségből, rövid nyaka és vékony lábai vannak. Az öreg madarak feje zászlószerűen színes: "arcuk" vérpiros, ezt a tarkó felé egy fehér, széles sáv követi, a tarkó és fejtető pedig fekete. Csőre rózsaszín, hegyes de vastag magevő csőr, fekete folttal a végén. A hát és testoldal vöröses árnyalatú barna, néhol a mellen is megfigyelhető ilyen színű, örvszerű folt, a farcsík fehér. Minden korú és ivarú egyedre jellemző a fekete-sárga szárny, az evezőtollak fehér hegye és a fehérrel foltozott fekete faroktollak. A szárny igen vastag, élénksárga csíkja a repülő és üldögélő egyedeken is nagyon feltűnő. A fiatalok feje, háta, farcsíkja és alsóteste barna és csíkozott/pettyezett. A tengelic ügyetlenül ugrál a földön. A repülése hullámzó, stabil és sárga szárnya figyelemre méltó.

A párok évente kétszer költenek, először április végén, de inkább májusban. A fészket a tojó egyedül építi, előszeretettel vadgesztenyén, akácon, gömbakácon vagy gyümölcsfán, mindig a korona egyik oldalsó ágán. A fészekanyagot, száraz fűszálakat, vékony gyökérdarabkákat, mohát a közelben gyűjti, mindehhez sok pókhálószövedéket is használ. A csészét szőrrel, nyárfa- és bogáncspihével béleli. Párja mindenhová követi, és amíg a hozott anyagot beépíti, egy közeli fa csúcsán énekel. A fészekalj négy-öt, kékesfehér alapon vörhenyesbarna foltokkal és fekete vonalkákkal ritkásan beszórt tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, párja eteti, a begyében gyűjtött magtáplálékot juttatja a tojó torkába. A fiókák tizenkét-tizenhárom nap alatt kelnek ki, mindkét szülő etet, apró gyommagvakat és rovarokat, főleg hernyókat hoznak a fészekhez. A táplálékot a begyükben gyűjtik. A kicsinyek tizennégy-tizenöt naposan repülnek ki, a hím egy ideig még eteti őket, aztán a pár a második költéshez készülődik.

Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint. 

Forrás, Forrás, Forrás, Forrás

Fotók: 1. kép: Francis Franklin, CC BY-SA 4.0, 2. kép: Francis C. Franklin, CC BY-SA 3.0, 3. kép: Benjamint444, CC BY-SA 3.0, 4. kép: bukk, CC BY-SA 3.0, 5. kép: Fernando Zamora, Közkincs,