SZÉLES DURBINCS

Korábban a Duna-vízrendszer bennszülött fajának tartottak, de kiderült, hogy a Fekete- és a Kaszpi-tenger medencéjének más folyóiban is előfordul. Stabil, önfentartó populációja él a Tisza-tavon áthaladó főmederben. Önálló fajként csak 1974-ben ismerték fel. A vágó durbincs és a széles durbincs feltételezhetően ökológiai specializáció útján különült el egymástól.

Teste zömök és magas, oldalról lapított. Kistermetű, mert kifejlett példányai csak 10-20 centiméteres hosszúságot érnek el. Feje és a szeme is nagy az orra enyhén lekerekített és hosszúkás. Háta a fej mögött meredeken emelkedik a hátúszó kezdetéig, majd onnan fokozatosan ereszkedik a faroknyél közepéig. A hátán lévő meredek emelkedés egy jellegzetes púppal kezdődik, amely az idősebb példányokon különösen szembetűnő. Színe halvány olajbarna, melyen igen sok apró, sötétbarna folt néhány szabálytalan alakú harántsávban rendeződik.

Táplálékát kezdetben planktonszervezetek, férgek, apró rákok, rovarlárvák és puhatestűek alkotják. A folyók viszonylag gyors áramlású, oxigénben gazdagabb részein, kövek között él. A köveket búvóhelyként használja és csak szürkületkor hagyja el, nappal általában inaktív. 

Jelölő faj Tisza-tavon.

Forrás