SÜNTÖK
(Echinocystis lobata)
Eredeti hazája Észak-Amerika, onnan került hazánkba is, mint dísznövény. Azonban a kertekből megszokva hamar új és új élőhelyeket hódított meg, gyorsan, agresszívan terjed. Patak és folyó partokon él, fákra felkúszva, egyéves növény.
Kúszó, szögletes szárával akár 10 méterre is elkúszhat, befonva a támasztékul szolgáló növényeket. Cérna vékony, ám meglepően erős, zöld színű, spirálisan tekeredő kacsokkal húzza magához közelebb a gazdanövény hajtásait, majd felkúszik rájuk. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik és megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levele öt, hegyes csúcsú, tompa öblű karéjra osztott. Az alsó két karéj lényegesen kisebb, mint a második kettő, mely méretben a középső, csúcsi karéjra hasonlít. A levél széle ép. Hosszú nyéllel kapcsolódik a szárhoz. Fehér vagy zöldes virágai forrt szirmúak, a szirmok csúcsa hegyes, szétállóak, csillag alakúak. Felfújt kabak termése, melyről nevét is kapta, igen érdekes: dió nagyságúak, egyik végük lapos, mintha le lenne vágva, négy rekeszre osztott, négy fekete, lapos, rücskös felületű maggal, melyek hegyes csúcsúak. A vízen úszva is tud terjedni, mert nem süllyed el.
Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára "panácea", azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.
