ÓRIÁS MOHAÁLLAT
(Pectinatella magnifica)
A mohaállatok törzsébe, közel 5 ezer faj tartozik, amelyek zömmel tengeriek, ám a mintegy 80-90 édesvízi fajból 8 Magyarországon is él. Ezek egyike a Ráckevei Duna-ág alsó szakaszán 2011-ben leírt, majd a közelmúltban a Tisza-tóban is megtelepedő óriás mohaállat. A nyári hónapokban rendszeresen megjelenik, egyre nagyobb számban megtalálható a part menti nádasokban. A faj terjedésében jelentős szerepe van a madaraknak, valamint az utóbbi években kialakult szokatlanul meleg időjárásnak is. Jelenleg természetes ellenségük sem ismert. Mivel évről-évre rendkívül nagy számban képesek túlélő képleteket létrehozni, irtásuk szinte lehetetlen.
A 15-40 cm átmérőjű gömbölyded, sárgás színű, áttetsző, merev, kocsonyára emlékeztető képletek helyhez kötötten, a nádszálakon helyezkednek el 30-50 centiméterre a víz alatt. Dudoros felszínén a mikroszkopikus méretű állatkák rozettákba tömörülnek. A rozetták alkotják a telepet, melynek víztartalma megközelítőleg 99%. Egy-egy rozettát 12-18 egyed építi fel. Az óriási mohaállatok telepei a vízhőmérsékletre igen érzékenyek. Élőhelyük optimális vízhőmérséklete 16-20°C.
Minden egyed hímnős. Az ivarsejtek nem elkülönült ivarszervekben, hanem a testüreg falában keletkeznek. A telepek gyarapodása ivartalanul, az egyedek bimbózásával történik, melynek során olyan fiatal egyének jönnek létre, amelyek rendkívül gyorsan válnak az anyaállathoz hasonlóvá, így az anyaállatból kifejlődik a telep. Ha a víz hőfoka 12-13°C alá esik, a telepek szétesnek, és a rendkívül nagy számban kiszabaduló belső bimbó sejtek hibernált állapotban áttelelnek. Szegélyükön körgyűrű, valamint 14-16 db sugarasan szétálló merev fonalak vannak, végükön horoggal. A körgyűrű az "úsztatóöv" arra való, hogy a szétesett telepből az áttelelő képleteket a víz felszínére emelje és ott is tartsa. A horgok horgonyul szolgálnak, melyek segítségével a megfelelő helyen megkapaszkodhatnak, belőlük a következő tavasszal a megfelelő vízhőfok elérése után új telep fejlődhet.