NÁDI SÁRMÁNY

Eurázsiai elterjedésű faj. Élőhelyén mindenütt gyakorinak számít. Szinte valamennyi magyarországi nádasban előfordul. A hazai populáció többnyire állandó, de télen kóborlása megfigyelhető, az északi állományok viszont jelentős mennyiségben húzódnak költőhelyüktől délebbre. A nádi sármány fűvel benőtt mocsarak, fűzbozótok, keskenyebb nádszegélyek lakója. Nyáron állati, télen növényi táplálékot fogyaszt. Vízhez kötődő rovarok, pókok, csigák, magvak képezik táplálékát. Tarlókon, szántóföldeken is gyakran megfigyelhetők kisebb-nagyobb áttelelő csapatai, amint gyommagvakat szedegetnek.

A nádi sármány testhossza 15-17 centiméter. A költés idején a hím feje és melle fekete, bajuszsávja és tarkója fehér. Hátoldala sötétbarna, fekete sávozással, farokcsíkja szürkés, szélső farktollai fehérek. Testalja szürkésfehér, oldalán keskeny, fekete sávokkal. Az őszi vedlés után ezt a kontrasztokban gazdag színegyüttest szürke tollszegélyek fedik el, és csupán a tél folyamán válik láthatóvá újra, miután a tollak szürke széle elkopott. A jelentéktelen színezetű tojó első pillantásra nehezen határozható meg, különösen, ha egyedül látjuk. 

A tavak, mocsarak, vizes területek nádasainak szárazabb szegélyébe, vagy zsombékos részén fészkel. A párzási időszakban a hím nádszálra telepedve igen szorgalmasan dalolgatja rövid strófájú énekét, míg a tojó sármány módra öreg füvek alá, a talajra építi a fészket, többnyire szárazabb helyre, mocsaras környezetbe. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 12-15 napig kotlik. A fiókák kirepülési időszaka, még 10-12 nap. Ha a fészken ülő tojót felriasztjuk, szárnyait furcsán, lassan rezegtetve repül tova. A fiatalokat szüleik rovarokkal táplálják.  Évente egy vagy két alkalommal költ.  A hímek sok esetben poligámok.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000,- forint.

Forrás, Forrás

Fotók: 1. kép: Andreas Trepte, CC BY-SA 2.5, , 2. kép: Andreas Treptek, CC BY-SA 2.5, 3. kép: nottsexminer, CC BY-SA 2.0, Videó: Decsi Gábor