KORONÁS KERESZTESPÓK

(Araneus diadematus)

A koronás keresztespók Közép-Európában mindenütt elterjedt,  Magyarország egyik legnagyobb pókfaja. Cserjéken, fákon, kertekben él, általában hálójuk közepén ülnek, néha egy félreeső szögletben várakoznak a hálójukba repülő rovarokra. Csípése habár kissé kellemetlen, de ártalmatlan az emberre.

A koronás keresztespók hosszúsága eléri az 1,5 centimétert. Sötét-, vagy sárgásbarna utótestén húzódó fehér, kereszt alakú foltsorról ismerhető fel. A hím gyakran jelentéktelenül kisméretű, a nőstény viszont petékkel teli utóteste miatt sokkal nagyobb. A keresztespókok kerek hálókban élnek, amelyeket levelek vagy növények közé építenek. Az utótestében lévő szövőmirigyekben termeli a pókháló anyagát. A mirigyváladékot az utótest végén nyíló szövőszemölcsökön keresztül bocsátja ki. A pók a hálót a lábai végén lévő karmok segítségével szövi.  A hálóépítés mindig ugyanúgy zajlik, először a háló keretét és a küllőszálakat készítik el, melyekhez azután a ragacsos szálból álló fogóspirált építik hozzá.

Nyár végén, a csak 5-10 mm nagyságú hím óvatosan, egy beszőtt rovarral közelíti meg a nőstényt, és ezt az ajándékot addig cibálja, rezgeti, amíg a nőstény hajlandóságot nem mutat a párosodásra, és közelében mozdulatlanná nem válik. A párzás villámgyorsan végbemegy. Gyakran egy rosszul sikerült közeledés a hím halálát jelentheti, mivel a nőstény zsákmányállatnak tekinti. A fűben a nőstények több petecsomagot is készítenek, amelyet sárgás, vattaszerű szövedékkel burkolnak be. A szülők elpusztulnak, a fiatal egyedek kora tavasszal kelnek ki, fejletlen alakban telelnek át, és csak a következő év augusztusában válnak ivaréretté. A frissen kelt kis pókok már az első napokban apró hálókat szőnek, amelyek a felnőttekéhez hasonlók.

Forrás