KÓNYA VICSORGÓ

A kónya vicsorgó csaknem egész Európában megtalálható, szurdokerdők és ligeterdők áprilisban nyíló élősködő növénye. Főleg patakparti mogyoróbokrok és égerfák gyökerein él, de előfordul bükk, gyertyán és még számos erdei fa tövében, a víztől távolabb is, ha elég nedves a termőhely. A magyar névét valószínűleg onnan kaphatta, hogy egyes virágokat kinagyítva valóban vicsorogó fenevadnak nézhetünk. 

A vicsorgónak sem levele, sem zöldje nincs, szárát pikkelyek borítják, és csak a virága emelkedik a talaj fölé. 10-25 centiméter magas, halványpiros, ritkábban fehéres, levélzöld nélküli évelő növény. Rizómáját (gyöktörzsét) vastag pikkelyek borítják. A hengeres száron is csak levélszerű pikkelyek találhatók. A latin neve is erre utal, magyarul rejtőző pikkelyes. A virágzat eleinte lila görbe, lehajló, kónya, később kifakul és kiegyenesedik.  Két ajkú virágai 1-1,5 centisek és egy oldalra néző, eleinte bókoló fürtöt alkotnak. 

A virágok rovar- és szélbeporzásúak, de kedvezőtlen tavaszi időjárás esetén az avar alatt önbeporzók is lehetnek. A magvakat víz, szél és hangyák terjesztik, csak akkor csíráznak, ha egy centiméternyi távolságon belül megtalálják valamelyik gazdanövény gyökerét. Állítólag csak a tizedik életévüktől virágzanak. Ahogy Kerner von Marilaun osztrák botanikus százéves rajzán látszik, a szívógyökereivel hatol be a gazdanövénybe, és minden tápanyagát abból veszi, azaz teljes parazita. A félparazita növényeknek, mint például a közismert fagyöngyöknek, vannak zöld színtesteik, főleg vizet rabolnak, az asszimilációt maguk végzik. 

Forrás

Fotók: 1-4. kép: Jack Daw, 5. kép: Kerner von Marilaun rajza