KAKUKK
(Cuculus canorus)
Költési időben előfordul Európa és a mérsékelt égövi Ázsia nagy részén. Vonuló madárként a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, valamint a Fülöp-szigeteken tölti. Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. Főként rovarokkal, különösen nagy testű hernyókkal táplálkozik. Költési időben magányos madár, de a telelőhelyeken állítólag olykor csapatokban figyelhető meg.
30 centiméter hosszúságú, karcsú, kékesszürke színű madár, szárnyának fesztávolsága eléri a 60 centimétert. Hasának alsó része csíkozott, hasonlít a karvalyéhoz. A nőstény kakukknak a másik megjelenési formája a vörhenyes, fekete pettyes változat, mely a vércsékhez teszi hasonlóvá. A ragadozó madarak színmintázatának utánzása valószínűleg azért alakult ki, hogy elriassza fészkén ülő, éppen kotló madarat, így tojását könnyen annak fészkébe tudja rakni.
Köztudott, hogy fészket nem épít, úgynevezett fészekparazita, azaz más madárfajok fészkébe rakja tojását, s a szülői feladatokat a fészekaljat nevelő madarakra hagyja. A kakukk különleges képessége, hogy a kiszemelt nevelőszülők fészkébe olyan tojást rak, melynek színezete hasonlít a már fészekben lévőkhöz. A gazdamadár tojásfelismerő képessége nem mindig jó, s ha lerakott kakukktojás a fészekben marad, jó eséllyel a kikelő fióka megfelelő gondoskodást kap. Ellenkező esetben, - ha a "turpisság" lelepleződik, - a gazdamadár vagy eltávolítja az idegen tojást, vagy az egész fészket otthagyja. Főleg a nádirigó, ökörszem, poszáták és a vörösbegy fészkeit kedveli. Egy szezonban általában 10 - 15 darab tojást rak, de megfigyeltek már 20 darab fölötti tojásszámot is.
A nőstény kakukk a tojásrakásnál nagyon figyelmes. Elsősorban olyan fészket keres, melyben még nem indult el a kotlás, csak 2 - 3 darab tojás van. Lerakás után általában az eredeti tojások közül egyet eltávolít, melyet sokszor egyszerűen lenyel. A kakukkfióka 14 nap kotlást követően kel ki a tojásból. A nagy trükk, hogy ő lesz az első kikelő fióka, mostohatestvéreit megelőzve. Ezt oly módon éri el, hogy a nőstény kakukk a tojást - lerakás előtt - képes akár 24 órán át is visszatartani, miközben a testmelege hatására már megindul a tojásban lévő embrió fejlődése. Ez az előfejlődés biztosítja azt az előnyt, ami a gyors, minden tojást megelőző kikeléshez vezet. Míg a többi tojás a hagyományos kotlásban részesül 35 - 36 Celsius fokon, addig a kakukktojás egy napot a 40 Celsius fokos testmelegben, mit egy inkubátorban töltött. A kikelt kakukkfióka, kihasználva a kelés időbeni elsőségét, azonnal munkához lát. Háta nagyon érzékeny, ami hozzáér, azt ösztönösen a fészek pereme felé nyomja, abból kidobja. A fészekben lévő kelés előtti tojásokra mind ez a sors vár akkor is, ha több kakukktojás kerül bele, az első fióka a még tojásban lévő fajtársát is eltávolítja, a gazdamadarak pedig saját utódaik közül egyet sem fognak felnevelni. A kakukkfióka már bébi korban is jóval nagyobb a gondozó szülőknél. Magatehetetlen és nagyon falánk, a gondozószülők egész nap élelmet hordanak számára. A szülőpár lassan természetesen felismeri, hogy valami nincs rendben, de a fióka élelemkérő hangja mintegy megbabonázza a gondozókat. A kis kakukk nagyjából három hét múlva repül ki a fészekből, s még további három hét, amíg a szülők gondozására, etetésére szorul, s csupán ezt követően válik önellátóvá.
