GILISZTAŰZŐ VARÁDICS

(Tanacetum vulgare)

A gilisztaűző varádics az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta. Egész Európában megtalálható; Magyarországon is gyakori. Ártéri magaskórós társulásokban és mocsárréteken, nedves gyomtársulásokban él.

Felálló, felső részén elágazó szárú, 80-120 cm magas. Megdörzsölve fűszeres, kámforos illatú. Levelei kétszeresen, szárnyasan szeldeltek. Aranysárga, gömbszerű fészekvirágzatai 80-100 cm magasan díszlenek dús sátorvirágzatban. A fészkekben csak csöves virágok vannak, sugárvirágok nélkül. Június-szeptember között nyílik. A margarétákhoz hasonlóan, tőosztással szaporítható.

Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. 

Forrás