EZÜSTKÁRÁSZ

Fotók: By Viridiflavus, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=16757872, By Gilles San Martin - originally posted to Flickr as Carassius carassius, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9947495, Szabó Zalán

Az ezüstkárász nem volt őshonos faj Európában. Őshazája Kelet-Ázsia, valamint Szibéria. Később az elterjedési területük Nyugat-Szibérián keresztül átterjedt Kelet-Európára. A duzzasztás követően állománya robbanásszerűen megnőtt a Tisza-tóban.

Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé. Hátúszója szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb.

Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma. Az ívásra érett ikrások (nőstények) más halfajokkal, például ponttyal, bodorkával ívnak össze, és kakukk módjára csempészik ikráikat azok ikrái közé. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kromoszómái részt vennének a folyamatban. A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, genetikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuknak. Ez a szaporodási mód rendkívül előnyös egy terjeszkedő fajnak, mert nem kell mindkét nemű egyednek bekerülnie egy meghódítandó területre, elég egyetlen nőstény példány is.

Forrás