CSÓKA

(Corvus monedula)

Az előfordulási területe Európa egész területe, Ázsia nyugati fele, valamint Észak-Afrika nyugati csücske. Természetes élőhelye a ritkás erdők és a tengerparti sziklák, azonban igen jól alkalmazkodott a farmokhoz és a városi élethez is. A csóka társas és zajos madár. Kis csapatain belül jól meghatározott és komplex ranglétra van. Mindenevő, minden alkalmat kihasznál táplálékának megszerzéséhez. Étlapját főleg növényi eredetű táplálék, valamint rovarok és egyéb gerinctelenek alkotják, azonban ha alkalma adódik, akkor a döghúst és az ember által hagyott hulladékot sem veti meg. A csapaton belül a csókák megosztják egymás között a táplálékot; sőt a megfigyelések szerint a táplálék nélküli csóka nem is muszáj kérjen az "adományozótól", hanem az utóbbi, megelőzve a kérést, felajánlja az "adományt". Ezek az "adományozások" nemtől és rokonságtól függetlenek, azaz ismeretlen madarak is megosztják táplálékukat egymással. Továbbá nagyobb mértékben osztják meg azt a táplálékot, amelyet kedvelnek, mint azt, amelyik kevésbé tetszik nekik.

A szárny fesztávolsága 34-39 centiméter. A tollazata majdnem teljesen fekete, kivéve a tarkóját, mely szürke színű. A szivárványhártyája jellegzetes világos szürke. Lába és rövid, tömzsi csőre fekete színű. A két nem között nincsen nemi kétalakúság, azaz a két különböző nemű példány ugyanúgy néz ki. Ügyesen repül, olykor röptében szorosan manőverezik, bukfencezik vagy éppen siklik. Jellegzetes verdeső-sikló repülése van.

A csóka igen zajos madárfaj. A legjellemzőbb hangja, melyet inkább röptében hallat, a fémes és csattogó, egyfajta döcögő "csje" hang, míg máskor keményebb "csjakl", elnyújtott "kjaar" és valamivel durvább "csreh" hangot is hallat. Ezek a találkozások vagy üdvözlések hangja. Amikor este nyugovóra térnek, a csapat madarai előbb hangos csattogó "beszélgetést" folytatnak. Veszély esetén a csóka hangja mély, hosszadalmas vészkiáltás, mely körülbelül így szól: "érrr" vagy "kááárrr". Ezt a varjakra jellemző "kááárrr" hangot főleg akkor hallatják, amikor ragadozó madarat látnak vagy azt piszkálják, míg az el nem távozik. A csóka azon kevés madarak egyike, melyet emberi hangok utánzására lehet megtanítani, illetve ezt saját magától is megteszi. A szótára azonban csak néhány szóra vagy mondatra korlátozódik.

A hím és tojó életre szóló párkapcsolatban él, ezt a csapatokon belül is betartják és mindig egymáshoz közel repülnek, vagy egymás mellett pihennek. A csóka kolóniákban költ. Második évében éri el az ivarérettséget. A párokon és fiókáikon végzett genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a csókáknál nincsen "házasságtörés", azaz a csókapárt alkotó madarak nem párosodnak fajuk más példányaival. A fészek helyét a pár együtt választja ki, és aztán a fészket együtt építik. Mindketten, majdnem az egész év során, védelmezik más csókákkal és ragadozókkal szemben. A természetben faodvakban és sziklaoldalakra fészkel, azonban az ember mellett romházakba vagy házak kéményeibe is lerakja fészkét. A fészeképítés első lépése az, hogy a csókapár egy természetes vagy mesterséges mélyedésbe ágacskákat dobál be, aztán erre az alapra épül a fészek. A fészket szőrrel, gyapjúval, száraz fűvel és sok egyéb anyaggal béleli ki. Más varjúféléktől eltérően a csóka tojása világosabb; továbbá a felülete sima, fényesen világos kék vagy kékeszöld, több sötét kis foltozással; a foltozások sötétbarnák, olajzöldek vagy szürkés-viola színűek. A fészekalj általában 4-5 darab tojásból áll, a kotlást a tojó végzi és körülbelül 17-18 napig tart. A frissen kikelt fiókák teljesen csupaszok és szülőikre vannak utalva. Mindkét szülő táplálja őket. A kirepülés 28-35 nap után következik be, de körülbelül még négy, vagy annál is több hétig a szülők még etetik fiókáikat.

Forrás

3D VIDEO