CSÍPŐSZÚNYOGOK

Fotók: By (Image: James Gathany, CDC), CC BY 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1441809, 

A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet. A vérszívás alanya alapján megkülönböztetünk madarak vérével (ornitofil), emberek (antropofil), illetve emlősök (mammalofil), valamint más gerincesek (zoofil), többnyire kétéltűek vérével táplálkozó csípőszúnyog fajokat. A leggyakoribb hazai antropofil fajok: gyötrő szúnyog, oldalfoltos szúnyog, balatoni szúnyog, erdei szúnyog, mocsári szúnyog stb.

E rovarok hossza átlagosan 8 milliméter. A nőstény csápja fésűs, míg a hímé tollas, és szárnyával lassabban ver, és ezzel zümmögő hangot hallat. A hím ezt a zümmögést tollas csápjával hallja meg. Potrohán és lábán néha csíkok láthatók. A nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája van. Ez nyugalmi állapotban a hosszú, barázdált szájrészben, az alsó ajakban fekszik, mint egy burokban. A vér szívásakor ez a szerv a tápcsatorna. A vért a fejben lévő "szivattyúk" szállítják a középbélbe, ahol tárolódik. 

Szúnyogok általában magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstény szúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek. A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstény szúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.

Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban. A peték száma fajtól függően 50-300 között van, melyek "tutajként" úsznak a víz felszínén. A petékből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák. A lárva a farkánál lévő légzőcsövön lélegezve szinte "csüng" a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed. A hímek csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.

Forrás